A HEVBTP csoportban a betegek 32%-a kombinálódott más szöveti vagy szerkezeti károsodással, és 3 betegnél (12%) volt műtéti javítást igénylő poplitealis érsérülés.
Ezzel szemben a nem-HEVBTP-csoportban a betegek mindössze 16%-ának volt egyéb sérülése, és csak 1%-uk volt szükség poplitealis vascularis helyreállításra.Ezenkívül az EVBTP-s betegek 16%-ának volt részleges vagy teljes peroneális idegsérülése, és 12%-ának borjúkompartment szindrómája volt, szemben a kontrollcsoport 8%-ával, illetve 10%-ával.
A hagyományos sípcsont-fennsík törések osztályozási rendszerei, mint például a Schatzker, Moore és az AO/OTA besorolás, célja, hogy segítse a sebészt a kapcsolódó sérülések azonosításában és kezelési tervek kidolgozásában.
Ezeket a töréseket általában AO C és Schatzker V vagy VI osztályba sorolják
Ez a besorolás azonban figyelmen kívül hagyhatja az ilyen típusú törések sajátosságait, ami súlyos neurovaszkuláris szövődmények esetén szükségtelen betegséget hagyhat egyes betegeknél.
A HEVBTP sérülési mechanizmusa hasonló az anteromedialis sípcsont-plató töréséhez, kombinálva a hátsó külső komplex sérüléssel és a hátsó keresztszalag-szakadással
Ezért az anteromedialis tibialis plató törése esetén figyelmet kell fordítani a térdízület posterolaterális oldalának sérülésére.
Jelen tanulmányban az esetünkben leírt sérülés gyakran hasonlított a sípcsont plató kompressziós töréséhez.Azonban a posterolaterális vagy hátsó keresztszalag lágyrész-sérüléseivel ellentétben ezekben az esetekben a sérülések csontosak, és a metafízis vagy az oldalsó fennsíkon feszültségtörésnek minősülnek.
Nyilvánvaló, hogy a sérülésminták azonosítása teszi lehetővé a sebészek számára a törött betegek optimális kezelését.Az azonosítást a többsíkú képalkotás és a komputertomográfia egyidejű beszerzése teszi lehetővé a sérülés finomságának meghatározására.
Fontos felismerni ennek a sérülésnek a jelentőségét, amely fontos kapcsolódó sérülés.
Moore felismerte, hogy a sípcsont platósérüléseinek bizonyos típusai nem elszigeteltek, hanem a sérülések spektrumát képviselik, beleértve a szalagos és a neurovaszkuláris sérüléseket.
Hasonlóképpen, ebben a tanulmányban a hiperextenzió és a varus tibialis plató bicondylaris törései 32%-kal magasabb kockázatot jelentenek más sérülések, köztük a poplitealis érsérülés, a peronealis idegsérülés és a kompartment szindróma kockázatával.
Összefoglalva, a hiperextenzió és a varus bicondylar sípcsont plató törése a sípcsont plató törésének egyedülálló mintája.Ennek a módnak a képalkotási funkciói a következők
(1) A normál hátsó lejtés elvesztése a sagittalis sík és a tibia ízületi felülete között
(2) A hátsó kéreg feszültségtörése
(3) Az elülső kéreg összenyomódása, varus deformitás koronális nézetben.
A sebészeknek fel kell ismerniük, hogy ez a sérülés alacsony energiájú sérülési mechanizmus után fordulhat elő idősebb felnőtteknél, akiknek viszonylag magas a neurovaszkuláris sérülése.A leírt redukciós és immobilizációs stratégiák használhatók a sérülés ezen módjának kezelésére.
Feladás időpontja: 2022. május 16